Madársuli az Ady-líceumban

2019. május 30.

Remek előadással örvendeztette meg a debreceni Borostyán produkció az Ady Endre Elméleti Líceum 5.A, 5.B., 6.A, 6.B, 7.A, 7.B és 10.E osztályos diákjait, akik május 29-én rendhagyó módon ismerkedhettek meg a ragadozó madarak világával.

Az eseményt a Borostyán Produkció képviselője, Némethy Norbert nyitotta meg, aki az összegyűlt diákoknak bemutatta Imre István okleveles solymászt, a Földesi Madársuli alapítóját. Ezzel kezdetét is vette a mintegy ötven perces bemutató, amelynek első részében a diákok három ragadozómadár-fajjal ismerkedhettek meg testközelből, a második részben pedig következett a játék, vagyis a megszelídített madarak bemutatták, amire a madárinstruktor tanította őket.

A sok érdekesség között elhangzott, hogy a kuvik nem szolgált rá meglehetősen rossz hírnevére, miszerint ő halálmadár lenne. A babona szerint azt tartják erről a bagolyfajról, hogy amely háznál megjelenik, ott halálesetre kell számítani. Ez a tévhit valószínűleg onnan ered, hogy régebben a halottas házaknál a virrasztás fényei odavonzották a rovarokat, melyek táplálékot jelentettek a kuvikok számára. Így ők is rendszerint megjelentek, és jellegzetes panaszos hangjukon kuvikoltak.

Megtudhattuk azt is, hogy a kuviknak csőlátása van, amit fejének 360 fokos forgatási képességével ellensúlyoz. Utóbbit meg is mutatta Imre István: úgy tűnt, kitekeri a madár nyakát, de nem volt ok riadalomra, a szárnyas nyugodtan tűrte ezt, mint azt is, ahogyan a gyerekek megsimogatták.

A vándorsólyom látása messze túlszárnyalja az emberét, hiszen akár 2 km-ről észrevesz egy galambot, és 300 m-ről egy szitakötőt, így nem meglepő, hogy általában 200-300 méter magasról vadászik. A ragadozó madarak kitűnő látását az is elősegíti, hogyaz ő agyuk másodpercenként 160 képkockát képes megkülönböztetni. Az emberi szem 1 másodperc alatt mindössze 24 képkockát lát, és ezt már folyamatos mozgásként érzékeli.

A vándorsólyom a Föld leggyorsabb állata. Támadását általában nagyon magasról indítja. Meredek szögben, zuhanó repülésben támad, és ilyenkor akár a 320 km/órát is elérheti a madár sebessége. A zuhanó repülés közben a madár tüdejébe betóduló levegő tönkretenné szerveit, emiatt az orrlyukait speciális csontos képződmények fedik, amelyek meggátolják, hogy a levegő egyenesen hatoljon a tüdőbe, ehelyett csavarszerűen áramlik be a sólyom tüdejébe. Ezt a levegőáramlási módot “lopták” el azok a mérnökök, akik a vadászrepülőgépek légelterelőit tervezték   meg.

A Harris héja hasonlít a nálunk is élő galambász héjához, de élőhelye az Amerikai Egyesült Államok déli részétől, Mexikón és Közép-Amerikán keresztül Argentínáig, Chiléig terjed.

A legnagyobb sikert természetesen az aratta, amikor játékra került a sor: a héja a gyerekek sorfala között, továbbá hulahopp karikán vagy éppen emberi karok alkotta „alagúton” keresztül átrepült, reagálva idomítója hívására, füttyjelére és persze a jutalomfalat csábítására.

A madarak a diákokon kívűl az iskolában dolgozó felnőtteket, a teljes iskolai személyzetet elkápráztatták, így nem csoda, hogy a bemutató előtt és után is sokan fényképeszkedtek a megszelídített ragadozó madarakkal.

A bemutató céljai között szerepelt az is, hogy felhívja a figyelmet a madarak és a természet védelmére. Hiszen a természet megvédése annak megismerésével kezdődik!

 

 

PuskásÁgnes




© 2016 Ady Endre Líceum Nagyvárad