Kopogtató

2019. december 04.

Szerinted te ismered az Adyt? Ha igennel válaszoltál, akkor azt mondom, hogy hazudsz, de – hogy jobban érezd magad – bevallom, én is elbuktam ezen a próbán, pedig én sok éve ide járok. Mindig is tudtam, hogy az itt álló öreg falak regélnek a múltjukról, de hogy mi mindent mesélnek, arra csak most jöttem rá! Kutakodni kezdtem, utánajárni, hogy mi mindent titkolnak a zömök épület folyosói, és nem is hinnétek, milyen régiek ők, mióta állnak már itt!

Az igazgatóság boltíves folyosója, tudom, hogy mindenkinek nyomasztó kicsit, de ugyanez köszön vissza a vitakuckónál is, közöttük pedig ott van a templom. Ha diákként rovod a kilométereket az iskolában, lehet eddig észre sem vetted – csak éppen az ablakból – a cseresznyefát és azt a pici udvart. Szóval, ezek azok az épületrészek, melyek a legrégebb óta álldogálnak itt, az 1770-es évek eleje óta.

Ide érkezhetett az a hat kassai bizakodó, mindenre elszánt, megszeppent vagy éppen aggódó szerzetesnő, akiből négyen karapácák voltak, ketten pedig dolgozónővérek, akik a változtatás és a tenni akarás vágyától fűtve költöztek be a hálórészükbe. A több mint 200 éve fennálló rendet Merici Angéla (1474. márc. 1. – 1540. jan. 27.) Testamentuma szerint lehetne egy jelmondattal bemutatni, mely ugyanúgy beleillene a 21. századi modern iskolába is: "Bensőségesen kérem önöket, törekedjenek arra, hogy leányaikat szeretettel, ne parancsolóan, szelíd és kegyes kézzel, ne kemény kézzel vezessék. Legyenek mindenben barátságosak és előzékenyek". A rend jelmondata pedig egységesen lefedi elhívatásukat: Serviam (szolgálok). Az Orsolya-rend a bordeuxi rendből elinduló nővérek segítségével honosodott meg Magyarországon. Kölnön, Prágán és Bécsen keresztül érkeztek Magyarországra, 1676-ban pedig Kassán alapítottak kolostorokat.

Így jutottak el szépen komótosan Nagyváradra, ahol több mint 200 év után te még mindig ezeket a folyósokat koptatod, ugyanott sóhajtasz, ahol ők is tették, és ki tudja, hányan teszik még ezt majd utánad, ki tudja, hogy mit hoz még a jövő?

 

Szakács Ágnes 10.D



© 2016 Ady Endre Líceum Nagyvárad