Mindenkiben rejlik egy könyv

2020. október 11.


A titkot Szabó T. Anna és Dragomán György osztotta meg a 95 adys diákkal és magyartanáraikkal a 2020. szeptember 25-én, pénteken online tartott író-olvasó találkozón. Az író-házaspár egy olvasókat nevelő projekt keretében “látogatott el” Nagyváradra. és beszéltek alkotásról, kapcsolatról, könyvekről, közös munkájukról a 9.D, 10.E és 11.E tanulóinak.

 

A 9.D beszámolója szerint...

A pénteki találkozón két új emberrel, egy író-költő párral találkozhattunk, ami elég erős hatással volt rám, és akikkel beszéltem a találkozóról, azokra is. Legjobban a kettejük közötti erős összetartás fogott meg, ami már az első pillanattól kezdve érezhető volt. Ahogy beszéltek a munkájukról, mindig szóba kerültek a másik írásai is, mivel egymást segítve, egymást inspirálva dolgoznak. Ahogy meséltek a jó párkapcsolat\kapcsolat “titkáról”, úgy érezhettük, mintha az életükbe csöppentünk volna bele egy röpke órára. Ahogy meséltek, egyre jobban kedvet kaphattunk az olvasáshoz, az íráshoz, a csapatmunkához és vágyhattunk az ilyen erős, jóban-rosszban kapcsolatokra, mint amilyen az övék (B.N.)

Szimpatikus, kedves pár (L.E.), mintha egy kávéházban lettem volna velük, miközben ők mesélnek (E.Gy.). Meglepett, milyen normális emberek voltak. Vagyis mindig tanuljuk, hogy az írók zárkózottak, meg mennyire magukba fordulók (C.D.). Az írókat valami nagyon zseniális, érthetetlen és tőlem nagyon távoli dolgoknak tekintettem. Így, hogy hallottam őket beszélni, megértettem, hogy nekik is kell ötletet szerezni, nem elsőre sikerül egy szépen megfogalmazott mű. Néha csapatmunka, csend és rengeteg idő kell ahhoz, hogy megszülessen egy alkotás (B.P.). S ahogy azt mondták, hogy mindenkiben van egy könyv, az számomra egy nagy löketet adott ahhoz, hogy újból elkezdjek írni (R.Sz.N.). Az irodalmat mint tantárgyat szeretem, de mégse szoktam olvasni. Ennek ellenére, amint megszólaltak, egyből lekötött a mondanivalójuk (K.M.L.). Rám nagyon inspirálóan hatott a költőpár végtelen lelkesedése. Ez engem is arra késztet, hogy kézbe vegyek egy könyvet (B.G.). Miután elmesélték, hogy hogyan íródik meg egy könyv, mennyi munkát és energiát igényel és, hogy ezt ők milyen nagy szenvedéllyel csinálják, személy szerint kedvet kaptam az olvasáshoz. Én is csatlakozni akartam az ő világukhoz, én is részese akartam lenni minden jónak (L.Sz.P.). A legérdekesebb dolog az volt, hogy a két író egy párt alkot, és sokat segítenek egymásnak szakmailag (A.B.). Ez a pár megmutatott nekem egy másik utat az életben, ami lehet, hogy nem könnyebb, mint amelyet én járok, de jobb, mert olyat dolgoznak, amit szeretnek. Őket nem érdekli annyira a pénz (B.G.). Kevés volt egy óra arra, hogy igazán megismerjük őket (Sz.N.), sajnos nem kérdeztem semmit, de ez nem azért volt, mert nem figyeltem, de minden részletet világosan elmagyaráztak (F.A.).

 Még nem volt lehetőségem egyetlen szerzővel sem találkozni és ettől függetlenül személyes tapasztalatom ez előbb említett író-párral folytatott találkozóról rendkívül pozitív. Még hirtelen ahhoz is kedvem támadt, hogy én is írjak egy könyvet inspiráló előadásuk hallatán. És most élnék a két csodálatos alkotó szavával: “Az író szabad”, “bárkiből lehet író”. És ez az, amiért szép e csodás hivatás, és csodálatra méltó annak kitartása, aki ezt a pályát meri választani (P.B.). 




© 2016 Ady Endre Líceum Nagyvárad