Állunk az osztálykép előtt, és lepereg minden, ami fontos volt. Mint érettségi után, amikor már lazítani lett volna kedvünk, de jött a felvételi...

A tanáraink féltő, szerető szigora, az iskolakezdések hangulata, a rögtönzések gyomordrukkja, a nagyszünetek és az ünnepélyes fehér ingek meg a mosolyok, a kötelező uniformis, a korgó gyomorra bevágott közös uzsonnáink és a hajpánt a lányoknak. Minden.

Hátul, az utolsó padban ült egy srác, aki minden feladatot meg tudott oldani matekből. Aztán fizikából meg kémiából is. Aztán angolból is őt kérdeztük. Mindenről őt kérdeztük. És tudta a választ. Előbb segített, aztán mondott egy viccet....

Mi meg hecceltük, ha kedvünk volt: maga még ilyen fiatal, és már ilyen okos, ilyen bölcs, hát ki maga, kedves Balla Peti?

És jó volt veled lenni szünetben, focipályán, a bulikon, hazafelé...

Jöttek a sötét évek. ’85–86-ban országos tantárgyolimpiákról hoztál érmeket az iskolának. A román kommunista diktatúra éveiben nagyváradi magyarként. Észrevettük, hogy azután volt tanár, aki neked előre köszönt. Addig is büszkék voltunk, hogy osztálytársaid lehettünk, de azután már a világ is tudta, hogy ki a mi osztálytársunk!

Mi Balla Peti osztálytársai vagyunk, XII/A, István Tibi bácsi osztálya, 1986-ban érettségiztünk. Az „indusztriál csincs”-ben. Hogy mi? A volt Mogyi, mondtuk felemás érzelmekkel. De büszkék akartunk lenni, a közösségre, amelyhez tartoztunk, az osztályra, tanárainkra, szüleinkre, barátainkra. Nem a rendszer megtört selejtjei, hanem büszke, öntudatos emberek akartunk lenni. Olyanok, akik szeretni tudnak. Ha van szülői szeretet, gyermeki szeretet és hazaszeretet, akkor osztálytársi szeretet is van. Mert te, Balla Peti, ugyanolyan része vagy az iskolának, mint a tanári, a sötétfolyosó, a lábteniszpálya, a focipálya, a főutca vagy a Japport. Ne menj sehova, Peti, inkább töltök még egy kis bort...

Vannak emberek, akiket megpróbál a sors. Te is közöttük voltál. Az elmúlt bő másfél évtizedben családod gondoskodó, féltő szeretetének vigyázó ölelésében példát adtál nekünk emberi méltóságból, küzdelemből, kitartásból és pragmatikus, tiszta gondolkodásból. Nagy és erős emberre nagy és súlyos keresztet tett a Fennvaló. Kitartóan, elszántan és tiszta fejjel vitted azt, amíg és ahogyan lehetett. Példa voltál, Peti, azelőtt és azután is. Szerencsések vagyunk, hogy osztálytársaid, barátaid lehettünk.

Állunk az osztálykép előtt, és újból a ballagáson vagyunk. Gaudeamus igitur... Lapozgatjuk az emlékkönyvet, és lepereg minden.

Tengernyi virágot kaptunk akkor. Azt most mind odaadjuk neked.

Kísérjen utadon minden akkori virág, mosoly, bizakodás, jóakarat és szeretet.

Isten nyugosztaljon békében, Balla Peti!

Nagyvárad, 2021. január 6.

1986-ban érettségizett osztálytársaid