Nemrég saját egyéni rekordjával országos bajnok lett a 10 méteres légpisztolyos versenyen, korábban pedig sportlövészetben végzett az élen saját kategóriájában, szintén nagy pontszámmal. Ő az élesdi származású Bucsias Levente Mátyás, a nagyváradi egyetemi klub sportlövő szakosztályának a sportolója (edzői: Vasile Leţ és Adriana Floruţa).

Tizenegy évesen kezdett el érdeklődni a lövészet iránt az élesdi származású Bucsias Levente Mátyás, az Ady Endre Líceum kilencedikes tanulója, s eltökélt szándéka, hogy még sok éven, illetve akár évtizeden keresztül fogja űzni ezt a sportot. Már kiskorában tetszettek neki a háborús és autós videójátékok, hiszen ő már egy olyan nemzedéknek a tagja, mely nem műanyag csövekből fúj ki papírtölcséreket, vagy fadarabbal a kezében szaladgál az utcán, miközben azt harsogja, hogy „pák-pák”, hanem a számítógép előtt ülve menti meg hősként a világot. Szerencsére azonban a virtuális valóság nem szippantotta be őt végleg: egyszer, amikor az édesapjával a tengerparton nyaralt, az egyik este elmentek egy játékcéllövöldébe, ahol tíz golyóval kellett eltalálni a célpontot. Gondolta, kipróbálja, s hét vagy nyolc golyóval sikerült is jól megcélozni a táblát. Az édesapjának feltűnt, hogy talán tehetsége van a fiának a lövészethez, ezért miután hazajöttek, azzal lepte meg őt, hogy elvitte a Nagyváradi Egyetem klubjának sportlövő szakosztályába. Letesztelték, és Vasile Leţ edző kijelentette: kár volna, ha elkallódna a tehetsége.

Azóta rendszeresen viszik gyakorolni Matyit a szülei: eleinte kétszer egy héten, 2018-tól pedig szinte naponta. Ennek meg is van az eredménye, hiszen egy ideje minden kategóriában versenyezteti a klubja az élesdi fiút: nemcsak a saját korosztályának megfelelő kiírásban, hanem a felnőttek között is. Az indok pedig: így jobban tud fejlődni, mert a saját szintjén való versenyeztetés már nem jelent számára túl nagy kihívást.

Büszkék rá a társak.

Amúgy, bár talán a laikusoknak úgy tűnik, nem szükséges akkora fizikai erőnlét ahhoz, hogy valaki egy helyben állva kilőjön néhány tucat golyót, a valóságban ez nincs így. A kar, illetve kéz ugyanis bármikor megremeghet, ezért Matyi otthon is szokott gyakorolni, súlyoknak a kitartásával, hiszen akkora hely természetesen nincs náluk, hogy lőni is tudjon. De a súlyzózást legalább a kijárási tilalom idején is gyakorolhatta. A pisztolyt és a golyókat a klub biztosítja, erre nem kell költsön a család, sőt, néhány éve az utazási költségek egy részét is fedezi az egyetem.

Nem titok: a teljesítményorientáltság áldozatot követel Matyi részéről is. Reggel 6.50- kor ébred, általában 14 óráig a suliban van (nem pandémiás időszakban), ebédel, s délután 17 óráig edz. Ezután tér vissza a bentlakásba, kezd el tanulni, melyet nem ritkán este 9-kor fejez be. Kortársai inkább felnéznek rá, mintsem irigykednének. A gratulációkat kellő szerénységgel fogadja, az egyik legfőbb vágya pedig az, hogy ott legyen valamelyik olimpián, melyre nagy esélye van, hiszen a korosztályos válogatottnak a tagja. A másik célja pedig, hogy valamelyik fegyveres testületben szolgáljon, rendőr legyen vagy katona, talán mondanunk sem, hogy azért, mert akkor mindig puskák és pisztolyok közelében lehetne…