...nem volt amiért postára vigyem a seholsincs szállodáknak, sosemvolt koncerttermeknek címzett borítékokat. És tudtam, hogy nem szabad elolvasnom ezeket a leveleket, mert hátha olyasmi áll bennük, amit képtelen leszek szó nélkül hagyni, és akkor kiderül, hogy az élve eltemetett lánya helyett már hónapok óta velem levelezik. (18.o.)

Tulajdonképpen elég egyszerű történet volt, egy Mohos Albert nevű falusi papról, aki évekig szolgált tisztességgel. Aztán egy nagypénteki misén a szentelt ostyába kevert patkányméreggel kiirtotta a gyülekezetet. (24.o.)

El se képzeled, szükség esetén mennyi mindent meg tud bocsátani magának az ember...(59.o.)

Bartis Attila: A nyugalom, Budapest, Magvető, 2007