Az új dolgok és a sivatag olyan gyűlöletes az ember számára, hogy örültem, amiért egy troglodita végig elkísért (91.o.)

   Ez a Város (gondoltam) olyan szörnyű, hogy puszta létezése és fennmaradása, jóllehet a rejtelmes sivatag közepében rejtőzködik, megfertőzi a múltat és a jövőt, és valamiképpen megrontja a csillagokat. (93.o.)

   Az embert kivéve minden teremtmény halhatatlan, hiszen nem ismeri a halált.(97.o.)

   A halandók között mindennek értéke van, mert minden pótolhatatlan és kockázatos. Viszont a Halhatatlanok között minden cselekedet (és minden gondolat) visszhangja egy másiknak, mely a múltban azt megelőzte, látható kezdet nélkül, vagy hű jóslata azoknak, melyek majd a jövendőben fogják visszhangozni a szédületig. (98.o.)

Jorge Luis Borges: A titokban végbement csoda – Novellák, Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, 1978