Milyen mély volt gyermekkorom, s milyen hűvös. Hívó szavad helyett kígyó szisszent felém játékaim kis útain

Huszonnyolc év, 95.o.

Rebbenő szemmel

ülök a fényben,

rózsafa ugrik

át a sövényen

Bájoló, 146.o.

Az ablakból egy hegyre látok,

engem nem lát a hegy,

búvok, tollamból vers szivárog,

bár minden egyre megy;

s látom, de nem tudom,

mivégre e régimódi kegy:

mint hajdan, hold leng

most az égre

s virágot bont a meggy.

A bújdosó, 165.o

Radnóti Miklós: Versek és műfordítások, Kolozsvár, Dacia Könyvkiadó 1985