„Saját halálunk sose fáj úgy, mint mások halála.

Ó, könnyű neked,

elbírod nélkülem a sírt, de

bírjam, nélküled, az életet?”

Weöres Sándor

Fájó szívvel és mély tisztelettel emlékezik az Ady Endre Elméleti Líceum közössége Szabó Tiborra, egy olyan példaértékű pedagógusra, aki generációk számára volt fényjelző a matematika tekervényes útjain.

Nem csupán tudást adott át, hanem példát is mutatott emberségből, kitartásból, figyelemből és a diákok iránti tiszteletből. Egy tanár élete nem mérhető pusztán években vagy órarendekben. Az ő értékrendje szavakban él tovább, bátorító mondatokban, amelyek egy-egy nehéz pillanatban ezután is visszhangzanak majd az iskola és az osztály falai között, s a diákok lelkében, akiket végtelen türelemmel és szeretettel tanított egy életen át.

Számára hivatás volt a tanári lét, nevelt és formált egész lényével évtizedeken át. Türelme, következetessége, humora vagy éppen szigorú igazságérzete nyomot hagyott leendő pedagógusok százain, akik tanításukban viszik tovább az ő gondolatait és értékeit.
Sokszor talán észre sem vettük, de ma már tudjuk: formált bennünket diákként, kollégaként és barátként.

Ma üres maradt egy hely a szívünkben, elcsendesedett egy hang az ajkunkon, hogy méltón elbúcsúzzunk egy elhivatott tanártól, egy kiváló kollégától és egy örök baráttól.