„Mulandó minden forma és jelenség-
elbontható a hegycsúcs és parány:
mint állapot: halandó mindahány
s mint állomány: időtlen, tiszta fenség.”
(Weöres Sándor)
Weöres Sándor soraival és szívünkben mély fájdalommal búcsúzunk Szabó Tibortól, szeretett matematika tanárunktól, aki életének 63. évében távozott közülünk. Tanári pályájára hivatásként tekintett egy életen át, küldetéstudata az ember és a diák tisztelete volt, mert csak az a pedagógus képes a módszertan oktatására is, aki a diák lelkének a mélyére mer tekinteni. Türelme, valamint tiszteletet parancsoló és igazságos szemlélete, akárcsak állandó mosolya sokak számára tette érthetővé és szerethetővé a matematikát. Óráin a diákok nemcsak képleteket tanultak, hanem azt is, hogyan kell kérdezni, kételkedni, kitartani — és végül megérteni. A tudás tiszteletére, a gondolkodás örömére és a következetes munka értékére oktatta több száz diákját a városban. Mert ő hitt bennük! Abban, hogy mindegyikben ott rejlik a lehetőség — még akkor is, amikor ő maga ezt még nem látja. Tudott kérdezni, figyelni, türelmesen kivárni, és ha kellett, csendben bátorítani.
Az Ady Endre Elméleti L. tanárai ma úgy emlékeznek rá, mint egy megbízható, elkötelezett pedagógusra, aki mindig készen állt segíteni, tapasztalatot megosztani, tanácsot adni, olykor pedig csak csendben meghallgatni. Tanárként következetes, felkészült és elhivatott volt. Soha nem a könnyebb utat választotta, hanem a helyeset. Fontos volt számára a szakmaiság, az igényesség és pontos munka. Soha nem kereste a reflektorfényt, de személyisége mindig, mindenhol meghatározó volt. Sokszor egy rövid megjegyzésével, egy mosolyával vagy egy pontos kérdésével segített tisztábban látni. Bölcsessége sem volt hangos — de annál maradandóbb.
Hálásak vagyunk azért az időért, amit vele tölthettünk ebben a főldi létben. Mindaz, amit tőle kaptunk, tovább él bennünk — döntéseinkben, módszereinkben. Emlékét megőrizzük a táblára felírt tiszta gondolatokban, a csendes bólintásokban egy jól sikerült megoldás után, és minden matematika órában vagy tevékenységben, ahol a rend, a logika és az emberi tartás megmutatkozik.
Nyugodjék békében.
„Te legcsodásabb háza a világnak!/ Rajongva nézem bűvös falaid./ A földi mámor, földöntúli vágyak / S az örök dicsőség, mind itt lakik! ...” – szavalta Paulayné Adorján Berta a nagyváradi városi színház hivatalos megnyitóján, 1900. október 15-én. 125 év telt el azóta, és a városképet meghatározó Thália temploma, a Szigligeti Edéről elnevezett színház állta a történelem viharait. 2026-ban ismét felhívta magára a figyelmet, így az idei tanév Örökségünk őrei – Fogadj örökbe egy műemléket! programban részt vevő Panda banda pártfogásba vette a váradi kultúra fellegvárát. A csapat tagjai hetedik osztályos tanulók: Balogh Dominik, Benedek Janka, Buzási Jázmin, Gönczi Veronika Napsugár, Nagy Mózes és Somogyi Vivien. Gyere velünk...→
Az idei tanévben is megszervezte a szülői bált a nagyváradi Ady Endre Líceum vezetősége és reprezentatív szülőbizottsága január 30-án. A helyszín a Partiumi Keresztény Egyetem díszterme volt, mivel az iskolában még zajlanak a felújítási munkálatok. Éppen ebben kértük a szülők segítségét: felajánlásaikkal, pénzadományaikkal a résztvevők – köztük Debrecenből és Hollandiából érkezett meghívottak – ahhoz járultak hozzá, hogy korszerű hangosító berendezést, fénytechnikát, vetítőeszközt és székeket lehessen vásárolni a díszteremnek. Bővebben...→
„Saját halálunk sose fáj úgy, mint mások halála.
Ó, könnyű neked,
elbírod nélkülem a sírt, de
bírjam, nélküled, az életet?”
Weöres Sándor
Fájó szívvel és mély tisztelettel emlékezik az Ady Endre Elméleti Líceum közössége Szabó Tiborra, egy olyan példaértékű pedagógusra, aki generációk számára volt fényjelző a matematika tekervényes útjain.
Nem csupán tudást adott át, hanem példát is mutatott emberségből, kitartásból, figyelemből és a diákok iránti tiszteletből. Egy tanár élete nem mérhető pusztán években vagy órarendekben. Az ő értékrendje szavakban él tovább, bátorító mondatokban, amelyek egy-egy nehéz pillanatban ezután is visszhangzanak majd az iskola és az osztály falai között, s a diákok lelkében, akiket végtelen türelemmel és szeretettel tanított egy életen át.
Számára hivatás volt a tanári lét, nevelt és formált egész lényével évtizedeken át. Türelme, következetessége, humora vagy éppen szigorú igazságérzete nyomot hagyott leendő pedagógusok százain, akik tanításukban viszik tovább az ő gondolatait és értékeit.
Sokszor talán észre sem vettük, de ma már tudjuk: formált bennünket diákként, kollégaként és barátként.
Ma üres maradt egy hely a szívünkben, elcsendesedett egy hang az ajkunkon, hogy méltón elbúcsúzzunk egy elhivatott tanártól, egy kiváló kollégától és egy örök baráttól.
A könyvtáros ajánlata
"A könyvtár gyógyszeres ládika a léleknek."
A thébai könyvtár felirata