Február 11-13. között a 9.F 23 diákja nagy örömmel vett részt a várva várt aranyosi kiránduláson. Jó hangulatban érkeztünk a befűtött menedékházba. Aznap a gyerekek ismerkedtek a házzal, játszottak, zenéltek, majd este egy nagy közös sültkrumplizás következett. 14 kg krumplit hámoztunk meg együtt jókedvvel, és több kiló pácolt csirkeszárnyat és mellet sütöttünk mellé. Másnap a sípályaval ismerkedtünk szerencsésen- illetve a "jó" esés technikajával-majd később felmentünk a legújabb sípálya felvonójával is, úgymond megnézni a tájat fentről - sílécek nélkül. A kora esti órákban még egyszer síelésre is sor került, nagyon hangulatosnak tartották a gyerekek. Az aznap este megfőtt a tyúkhúslevest másnap indulás előtt jóízűen el is fogyasztottuk. Mindannyiunk számára kellemesen pihentető, feltöltő jellegű volt az itt töltött idő, és hasznos is volt, ugyanis jobban megismerték egymást a diákok és többen egész jól síelni is megtanultak. Köszönjük Vad Zoltán tanár úr kíséretét, segítségét.

Takács Péter

Kedves jelenlegi és volt Diákjaink!

Iskolánk fennállásának 250. évfordulója alkalmából pályázatot hirdetünk iskolahimnusz írására, illetve megzenésítésére. A himnusz szövege tükrözze az iskola szellemiségét és a műfaj sajátosságait. Javasolt terjedelme legalább 2, legtöbb 4 szakasz, a szakaszokat refrén zárja le. Dallamvilága legyen lendületes, dinamikus. 

A pályázatok beküldésének határideje: 2022. ápr.15. 

A legjobb pályamunkákat a májusban megtartandó ünnepi rendezvénysorozat keretében jutalmazzuk.

Bővebb felvilágosításért forduljatok magyartanárotokhoz!

 

...akkoriban adysnak lenni tényleg életérzés volt, amit mi maximálisan ki is éltünk nemcsak a nagy sulibulikon, de akár egy-egy szünetben is, amikor biztosan előkerült valahonnan (legalább) egy gitár, és még a párhuzamos osztályból is feljöttek hébe-hóba az emberek, mert a buli, az tudvalevőleg nálunk volt…

Az Ady 250, vagyis iskolánk fennállásának 250. évfordulóját ünneplő, arra emlékező rendezvénysorozat nyitánya volt az a villámcsődület, melynek során az 5-8. osztályosok közös táncot mutattak be az iskolaépület előtti téren. A táncot a Zabhegyező diákok tanították be kisebb társaiknak. Az esemény ötlete és megvalósítása Sarkadi Viktória tanárnőnek köszönhető. 

A nagyobb Zabhegyezős diákok által betanított V-VIII. osztályosoknak a tanintézmény előtti téren előadott táncos villámcsődületével tegnap délután elkezdődött az Ady Endre Középiskola idei rendezvénysorozata, mellyel azt ünnepli, hogy 250 éve folyik tanítás és nevelés az épület falai között. Ezután az iskola dísztermében gyűltek össze a tanárok, ahol Vad Márta igazgatónő köszöntötte őket.

Iskolánk megkapta Jankó-Szép Ilona francia szakos tanárnő teljes hagyatékát. Arra gondoltunk, hogy az ebben található fotókat szeretnénk közkinccsé tenni. Erre a legjobb lehetőség az iskola honlapján nyílt. A feldolgozott éveken belül minden eseménynél két-két fotó található, de az tevékenységek után, lent tovább lehet barangolni a sok izgalmas, nagyítható fénykép között.

Csütörtökön, 2022. február 17-én 14 ótától rövid flashmobra kerül sor az Ady 250 - ünnepségsorozat keretében az Ady Endre Elméleti Líceum előtti téren, az V--VIII. osztályos diákok előadásában. Szeretettel várjuk a szülőket, érdeklődőket és az épp arra járókat!

230_OPANAF_15_2021 SC.pdf

Kedves szülők és támogatók!

230_OPANAF_15_2021 4.pdf

Heyman Éva 1931-ben született Nagyváradon, neológ zsidó nagypolgári családban. A város első neológ főrabbija Éva dédapja, Rosenberg Sándor volt. Az anyai nagyapja nevét Rosenbergről Ráczra magyarosította, egyes források szerint erről kapta az általa vezetett Rácz gyógyszertár a nevét; más – pontosabbnak tűnő – kútfők szerint Rácz Rezső patikája a Magyar Korona Gyógyszertár nevet viselte. Lányuk, Rácz Ágnes gyógyszerészetet tanult Kolozsvárott, első házasságából – amelyet az építész Heyman Bélával kötött – származott a naplóíró Éva. Ez a kapcsolat azonban hamarosan válással végződött, s Ágnes a polgári radikális íróhoz, Zsolt Bélához ment feleségül, így neve Zsolt Ágnesre változott. A házaspár Budapestre költözött, de a kislány Nagyváradon maradt, ahol anyai nagyszüleivel élt. Az első bejegyzést 1944. február 13-án, 13 évesen írta a naplójában, annak hatására, hogy korábban a legjobb barátnőjét, Münzer Mártát és annak családját Kamjanec-Pogyilszkijbe internálták. A naplóban lejegyezte a korabeli történéseket, a német megszállást, a sárga csillagos sorstalanságot, a Dreher-sörgyárban zajlott vallatásokat. Őt is deportálták Auschwitzba, a naplóját keresztény szakácsnőjük, Szabó Mariska mentette meg, és Éva édesanyájának köszönhetően lett publikálva 1948-ban, Budapesten.