November 29. és december 1. között egy szép, tartalmas, kellemesen fárasztó és mélyen megérintő, megrendítő tanulmányúton vettünk részt tizenegy adys diákkal, a 9.A, 9.D, 10.A osztályokból. Az útvonal a következő volt: Zakopane, Krakkó első nap, másnap Auschwitz és újra Krakkó, míg harmadik nap Kassa. Első utunk a gyönyörűséges Magas-Tátra hegyi üdülőjébe, Lengyelország legszebb téli síparadicsomába, illetve nyári üdülőhelyére, a 900 m magasan fekvő Zakopanéba vezetett. Itt kb. 2,5 órát töltöttünk, mialatt elfogyasztottuk ebédünket is. Ezután Krakkó felé vettük az irányt, ahová délután érkeztünk meg. Krakkó, Európa egyik legszebb városa, Lengyelország kulturális fővárosa. Elindultunk felfedezni a város szépségeit. Megnéztük közösen a gyönyörű Visztula folyó partját a waweli vár tövében, majd felsétálunk a waweli várerődítményhez, ahol megtekintettük a székesegyházat, a fejedelmi palotát, a királyi várat, utána pedig lementünk a városközpontba. Megcsodáltuk a gyönyörű főteret, a sétálóutcákat, ahol alkalmi fellépők is voltak: táncosok, művészek, lovas hintók stb. Itt meglátogattuk az apostolok templomát, Krakkó legrégebbi románkori templomát, a Posztócsarnokot, a városháza tornyát, a gyönyörű Mária- templomot, az Adalbert- templomot, Európa legnagyobb középkori főterét, stb. Külön élmény volt adventi időszakban járkálni a szebbnél szebb helyeken, hiszen vásár volt, hangulatos fényekkel, finomabbnál finomabb ételekkel, meleg italokkal. Jól elfáradva érkeztünk meg a külvárosi 3 csillagos hotelunkbe. A következő nap reggelén sor került az auschwitzi koncentrációs táborok meglátogatására. Megnéztük mind a két haláltábort: Auschwitz I-et és Auschwitz II-t (Birchenaut), bejártuk ezek területét, a barakkjait, a gázkamrát és krematóriumát. Szomorú, gyászos helyszín ez, hisz itt 1,1 millió embert gázosítottak el, majdnem fél millió magyar zsidót, köztük 30 ezer nagyváradit is megöltek. Megrendülten jártuk végig a barakkokat, néztük meg a halál falát, a krematóriumot, a gázkamrát, az illem- és tisztálkodóhelyeket, az akasztófa helyét és a sok megrendítő fényképet, a megmaradt emberi hajak, cipők, szemüvegek, bőröndök tömegét. Ennek fényében átértékelődnek a saját gondjaink, problémáink, hiányaink nagysága és a szabad élet ajándéka. Utunk utolsó állomása a gyönyörű Felvidék, Szlovákia legszebb városába vezetett, a szépséges Kassába, ami Márai Sándor és II. Rákóczi Ferenc városa volt. Itt megnéztük a gyönyörű, hangulatos városközpontot a főtérrel, városházával, az Erzsébet-dómmal,a Thália Színházzal, az éneklő szökőkúttal- ami nem működik télen - a Rákóczi Múzeummal - ami a rodostói ház pontos mása - a premontrei templommal, Szlovákia és Kassa legrégebbi épületével, a lőcsei házzal és a Miklós-börtönnel. Az eljött tizenegy kedves diák végig fegyelmezetten és tisztelettudóan viselkedett, amit újra köszönök nekik. Kívánom, hogy még sok diák láthassa, amit mi láttunk e három napban.

Áldott adventi időszakot kívánok mindenkinek!

 Takács Péter, tanár