A szemerkélő eső sem volt számunkra akadály, amikor Kolozsváron az egykori Majális utcán (ma Republicii) átléptük a Babes-Bolyai Tudományegyetemhez tartozó Botanikus Kert kapuját. A kert 14 hektáros területén több tízezer növény található a Föld egész területéről. Sajnos, az ősz nem fogadott bennünket a kegyeibe, a növények többsége már téli álomra hajtotta a fejét, és az esővel járó hűvös idő sem a kedvezett a látogatásnak. Mindezt tetézte, hogy amikor megtudták, hogy magyarok vagyunk, a diákoknak szánt bemutatót is lemondták. És hogy a kép még teljesebb legyen, a növénytani gyűjtemény termeiben a villanyt sem kapcsolták fel. Rossz szájízzel távoztunk az egykor Apáczai Csere János által megálmodott és Brassai Sámuel által alapított Botanikus Kertből.

Az erdélyi Versailles-ként emlegetett Bánffy-kastély megtekintését a konyhaépületben kezdtük, ott ahol több mint húsz évvel ezelőtt a felújítás elkezdődött. A konyhaépület végében levő bástya földszintjén egy kulturális kávézót nyitottak, az emeleten pedig egy fotókiállításnak köszönhetően, a grófi család utolsó sarjának, Bánffy Katalinnak az életébe pillanthattunk be. Érdekessége ennek az épületnek a bonchidai ferde torony, amely még láthatóan nem dől el annyira, mint a pisai, de majdnem, így ki kellett támasztani. Ott volt hajdanán várárok, és arra építették rá a Bánffyak a 19. században az óratornyot. Már felépítésekor dőlni kezdett, csoda, hogy eddig megmaradt, tudtuk meg. A jegyeket kiosztó bácsi azt is elmondta nekünk, hogy valószínűleg, a torony nem lesz felújítva, hanem így marad kitámasztva, mert a felújítók azt szeretnék, hogy az idelátogatók tudják, hogy milyen volt a kastély, amikor a felújítás elkezdődött: "egy csalántenger, körbevéve romokkal”. Sőt, meglepetésünkre, azt is bevallotta, hogy több mint hősz évvel ezelőtt senki nem bízott abban, hogy a bonchidai Bánffy-kastélyt valaha fel lehet újítani. A konyhaépület után a romantikus homlokzatú főépülethez sétáltunk. Ez az épületegyüttes többszörös átalakításon ment át a történelem hosszú évei alatt, a Rákóczi-féle szabadságharcban súlyos károkat szenvedett, majd 1944 októberében a visszavonuló német csapatok felgyújtották, és tönkretettek benne mindent: a berendezést, a könyvtárat és a levéltárat is. Ezután pedig a helyiek kezdtek fosztogatni itt, mivel azt hitték, hogy a Bánffyak kincseket tároltak a falakban. Negyven éven keresztül fedetlenül álltak egyes épületrészek, ezért súlyos volt a kár. Ottjártunkkor a főépület teljes szerkezeti felújításon már átesett, és kérdésünkre válaszolva megtudtuk, hogy a Bánffy családnak lesz ott egy olyan lakosztálya, amit meg is nyitnak majd a turisták előtt, ahol meg tudják mutatni, hogy hogyan éltek a Bánffyak. Kastélytúránk következő állomása a Miklós-szárny volt. Az államosítás után a Miklós-szárnyat a mezőgazdasági termelőszövetkezet irodáiként és raktáraként használták, az 1970-es években pedig tyúkfarmot létesítettek benne, majd építőanyag-raktárként szolgált. Ezután évekig gazdátlanul állt, majd 2002-ben a még megmaradt tetőszerkezet és az épület fala a pincébe omlott. Jelenleg a Miklós-szárny ad otthont a nemzetközi épített-örökség helyreállító szakképző központnak. Itt van az oktatási központ konferenciaterme, van két felújított apartman és irodák is. Érdekessége a szárnynak, hogy Nicolas Cage is itt szürcsölgette a kávéját, amikor a kastélyban járt. Látogatásunk végére maradt az egykori istálló, mely Erdély legnagyobb barokk istállója címmel büszkélkedhetett, és akkoriban Bonchidát mindenhol a csodálatos ménese tette ismertté a Monarchiában. A patkó alakú épületegyüttes a kovácsműhelyből, a nyergelőhelyiségből, a 32 lovat befogadó istállóból, a kocsiszínekből és a lovardából állt. Az istállóval szemben elhelyezkedő lovarda most hiányzik, ami megtöri az összképet. Az istálló a díszudvar legszebb épülete volt, egy faragvány állt a bejáratánál, de sajnos a műkincsrablók mára már ezt ellopták, sok más értékkel együtt. Híres volt még ez a helyiség a kőből vagy vörös márványból faragott, kagyló formájú rokokó etetőiről. A bonchidai kastély szoborgalériája Erdély egyik legjelentősebb szoboregyüttese volt. A hősöket, isteneket, titánokat az antik görög-római mitológiából, konkrétabban Ovidius Átváltozások című művéből merítette.A kastély nem volt túl befogadó hely, a kapubejárat fölötti Kriosz-szobor például szimbolikusan követ dobott a belépőre. A több mint 80 szoborból ma már nem sok van meg, a nagyrészüket ledöntötték. Néhányat azonban sikerült megmenteni, így azokból Lost&Found címmel kiállítás nyílt a kastélyban. Itt vannak azok a szobortöredékek, amelyeket megtaláltak a romok alatt. Remek hangulatban hagytuk el a kastélyt, és utaztunk a következő úticélunk felé.

A Sárkányok kertje egy felszíni erózióval létrejött sziklaképződmény Romániában, Szilágy megyében. Az erősődő esőzés miatt, rövidre fogtuk az itt tett látogatásunkat. Csak a bátrabbak merészkedtek be a "sárkányok" közé. Egy jól karbantartott ösvény vezet körbe a kerten, melynek végében lehetőség nyílik madártávlatból megcsodálni a különös alakú tornyokat, kúpokat, gúlákat, oszlopokat, gombákat, ember- és állatformájú tömböket, amik festői összevisszaságban díszítik a kertet. A kert alakzatai átlagosan 10–12 méter magasak. Élettartamuk attól függ, hogy a tetejükön milyen védőréteg van. A gomba alakú alakzatok a legtartósabbak, mert a gomba kalapját alkotó homokkő vagy konglomerátum ernyőként védi a gomba szárát alkotó lazább szerkezetű talajrétegeket. Régebbi leírásokban 25-30 méteres alakzatokról is van említés, de mostanában a 10-15 métereseknél nagyobbak nincsenek. 

A népi hiedelemvilág szerint a környéken élt valaha egy csodálatosan szép pásztorleány, akibe beleszeretett egy nyalka vadász. Mivel a lány szegény volt, mint a templom egere, a szerelmüket nem nézte jó szemmel az a módos gazda, aki a lányát a vadásznak szánta. Egyszer, amikor a pásztorleány és a vadászlegény beszédbe elegyedett, a juhok szétszéledtek, és a tilalmasban kezdtek legelni. A gazda, amikor észrevette ezt, elátkozta a pásztorleányt, mire az azon nyomban kővé vált a juhaival együtt. Hajnalonként és alkonyatkor a nap oly módon világítja meg a kert szikláit, hogy az árnyékok játékában egy kis képzelőerővel felfedezhetjük a juhnyájat.