Mindörökké adysok - Vajda Boglárka

2022. február 16.

1. Mivel foglalkoztat mostanában?

Cukrász vagyok. Kipróbáltam az irodai munkát is egy rövid időre, de minden előnye ellenére, nem tudtam úgy feloldódni benne, mint a porcukorfelhős, vaníliaillatú és málnás-csoki ízű hétköznapokban, egy cukrászműhelyben. Szeretem, hogy kézzelfogható eredménye van a munkámnak, kreatív, de még a monoton részét is lehet élvezni, olyan, mint egy meditáció. Rosszkedvűen vagy mérgesen nem is lehet csinálni, mert csomós lesz a krém, nem kel meg rendesen a tészta.

Sulis koromban nem gondoltam volna, hogy ez lesz az utam. Egy szakiskolában alaposabban felkészülhettem volna erre a szakmára és a közgasdaságtan területén szerzett egyetemi tanulmányaimat sem feltétlenül hasznosítom napi szinten. De mivel szerettem tanulni, és próbára tenni magam, úgy látszik, kellettek a kitérők. Manapság sokat hallani arról, hogy jó néha elhagyni a komfort zónánkat. Azt hiszem én annyira eltávolodtam tőle egy adott ponton, hogy időbe telt, míg visszatértem. A krémesek, habcsókok és kalácsok között találtam rá, a gépektől búgó, sütő-fűtötte műhelyben, ahol minden reggel megörülök, hogy hat különféle méretű habverőnk van.

Erősen foglalkoztat a világbéke is, önkéntes alapon próbáltam ügyködni érte míg Budapesten éltem. Feltett szándékom itthon is találni magamnak egy helyet, ahol pont jól jön a segítségem. Még nem döntöttem el, hogy gyermekotthon, kutyamenhely, öregek otthona, filmfesztivál, félmaraton vagy valami olyasmi felé veszem az irányt, amit még nem próbáltam.

 

2. Mit jelent számodra a váradiság?

Azt hiszem velem lehetne reklámozni, hogy Nagyvárad jó hely. 13 év után, tavaly költöztem haza, és eleinte sokan nem értették, hogy miért. Persze biztos nem én vagyok az egyetlen, aki úgy indult el nyugat felé, hogy vissza is akar majd térni. Egyre többen vagyunk mostanában, a hazatérők.

Nagyon büszke vagyok erre a városra, egyre szebbnek látom, barátságosnak és élhetőnek. Szóval egy igazi rajongó vagyok.

Nagy szavak, de tényleg jó lenne valahogy személyesen is hozzájárulni, hogy még a mostaninál is jobb hely legyen.

 

3. Mit kaptál az iskolától?

A lehetőséget, hogy megismerjem az osztálytársaimat. Vannak, akikkel a mai napig szoros kapcsolatban állunk, ezért nem lehetek elég hálás. Szuper kis csapatként működtünk, úgy emlékszem, bár voltak vérre menő konfliktusok is (pl, hogy milyen legyen a ballagási ingek színe), de többnyire szeretetteljes és sokszor sírva-nevetős volt a hangulat.

 

4. Milyen élményed kötődik az iskolai könyvtáradhoz?

Béke volt, arra emlékszem. Menedékhely, a szó szoros értelmében is. Sok tornaóra helyett kuksoltam ott, biztonságban a sorozatos kislabda dobásos, sprintelős, stb kudarcoktól.

De valahogy mindig nyüzsgés is volt, jöttek-mentek a diákok, élet volt és dumálás meg sok nevetés.




Iskola másként


Órarend 


Ady 250


 

Egy polc, egy könyv

A könyvtáros ajánlata

"...nem is lehetünk más célra ebben az életben, mint hogy megismerjünk mindent, amennyire lehetséges: a tarka és zegzugos világot, a megbocsátandó embereket, az egymásra morgó népeket; s amikor mindent megismertünk, amennyire lehetséges, akkor visszamenjünk oda, ahol otthon lehetünk." Tamási Áron



 



 

© 2016 Ady Endre Líceum Nagyvárad