Egy polc, egy könyv



2018. október 25.

"Naponta többször is megnézem a már szinte teljesen levetkőzött fát."

"Naponta többször is megnézem a már szinte teljesen levetkőzött fát."

"Naponta többször is megnézem a már szinte teljesen levetkőzött fát, amelynek levelei lehullott ruhaként gyűrődnek a lábánál. A fa vastag és hosszú törzse sima, mint egy emberi hát, váll, kar, fenék. A lombozat nagy része már lehullott, de az ágakon még sok makacs levél sárgásan zöldell, a lehullott és földön elterülő színes lepel lassan tovább színeződik, és szemérmetlenül csillámlik a vaskos és nyúlánk fa bőre."

Szávai Géza: Aletta bárkája, Bp, Pont Kiadó, 214.o.



2018. szeptember 30.

Saját véleménye szerint Péter igencsak könnyű eset volt.

Saját véleménye szerint Péter igencsak könnyű eset volt.

Jó, hát a felnőttek azt képzelik, ők csak tudják, mi az, ami egy tízéves gyerek fejében fireg-forog. Baj van viszont, ha a gyerek többnyire csak hallgat, akkor nem nagyon sejtik, mi foglalkoztatja... Ami meg a félrevonulósdit illeti – azt a felnőttek különösen nem szívlelték. Mert ők azt se kedvelték, ha más felnőttek félrevonulnak. Ha ott teszel-veszel köztük, hát tudják, hányadán állnak veled, mit akarsz. Hogy azt akarod, amit ők. Részt kell venned, különben elrontod mindenki játékát. És Péter ezt gondolta: ha az emberek kevesebbet törődnének azzal, hogy mindenben részt vegyenek, meg hogy másokat erre rávegyenek, és ehelyett minden nap eltűnődnének azon egy kicsit – magányosan! –, kicsodák is ők és mik lehetnének, boldogabb hely volna ez a világ, és talán nem lennének mindig háborúk.

Ian McEwan: A képzelgő. Scolar Kiadó, Budapest, 2001. 11–12. oldal.

 

 



2018. augusztus 24.

Nézd más szemszögből a világtalanságod.

Itt ronthattam el eddig. Mindig ugyanarra mentem, mindig ugyanabba az irányba, mindig ugyanazzal az irányítással.

Elképzelem, hogy lehet másképp is menekülni.

Elképzelem, hogy nem is kell menekülnöm.

Elképzelem, hogy egyszer majd hazaérek.

Elképzelem, hogy azért az úton nem leszek rosszul.

Mărcuțiu-Rácz Dóra: Macska van az úton. Prolog Kiadó, Nagyvárad, 2017,  132.oldal



2018. április 11.

Rebbenő szemmel ülök a fényben.

Rebbenő szemmel

ülök a fényben,

rózsafa ugrik

át a sövényen

Radnóti Mikós: Bájoló (146.o)



2018. február 01.

Barátként pedig? A szíve rögtön kinyílt.

Barátként pedig? A szíve rögtön kinyílt.

"Ma már meggyőződésként tudom - hogy az, kit annyian - bírálnak, szidnak vagy szeretnek - és annyi embert foglalkoztat - magasan fölöttük áll - mert egyéniség - mint ember is."   Bertuka, 1913. január 8.

(Péter I. Zoltán: Ady Erdélyben, Bp, Noran, 2003, 161.o.)



2018. január 09.

Fiam, a könyv a legjobb barátunk!

Fiam, a könyv a legjobb barátunk!

Az utóbbi esztendőkben számos kalandos könyvet, képregényt, történetet helyeztek el a könyvesboltok raktárában. Ezeknek csak egy részén rágtam át magamat, de ennyiből is rájöttem, hogy vannak írók, akik nem jártak mindig ott, ahol éppen írják.

 

Felícián körülnézett: merre lehetnek társai, kiken segítenie kell. Másrészt ő maga is hol van, mert saját magán is segítenie kell.

Bajor Andor: Egy bátor egér viszontagságai, Bukarest, 1978, 5.o.



2017. december 17.

Heti nyolc dollár vagy évi egymillió – hát nem mindegy?

Heti nyolc dollár vagy évi egymillió – hát nem mindegy?

A háromkirályok, akik ajándékokat hoztak a jászolban fekvő kisdednek, mint tudjuk, bölcsek voltak, nagyon bölcsek. Ők találták ki a karácsonyi ajándékozás szép szokását. S minthogy bölcsek voltak, bölcsesség volt bizonyára az ajándékaikban is; nyilván minden ajándékuk különleges ajándék volt, ki lehetett cserélni, ha történetesen más is ugyanazt hozta volna.

O'Henry: A háromkirályok ajándéka



2017. október 13.

"Az élet egy hagyma..."

...amit könnyezve kell meghámozni.

 

Gondold csak el: ha megajándékoznak egy órával, kis virágzó pokollal ajándékoznak meg, rózsabilinccsel, aranyozott veremmel. Nem csupán az órát ajándékozzák neked, hogy Isten éltessen, és reméljük, hogy sokáig hordod majd, mert kitűnő márkájú, svájci, rubinköves; nem csupán ezt a parányi krampácsolót ajándékozzák neked, amelyet a csuklódra kötözve sétáltatsz magaddal. Megajándékoznak - nem is tudják, és ez a szörnyű, hogy nem is tudják -, megajándékoznak egy újabb, törékeny és kétes részecskével, valamivel, ami a tiéd, de nem a testedből való, hanem szíjjal kell odakötözni a testedhez, hogy ott lógjon a csuklódon, mint kétségbeesett karocska. Megajándékoznak azzal a feladattal, hogy naponta felhúzd, a felhúzás kötelességével, mert csak így maradhat óra az óra; megajándékoznak a kényszerrel, hogy a pontos időt figyeld az ékszerboltok kirakatában, hogy meghallgasd a rádióban, hogy rendszeresen igénybe vedd a telefonközpont pontosidő-szolgáltatását. Megajándékoznak a félelemmel, hogy elveszted, hogy ellopják, hogy leejted a földre és összetörik. Megajándékoznak a márkájával, a bizonyossággal, hogy ez jobb márka, mint a többi, megajándékoznak a hajlammal, hogy összehasonlítsd az órát a többi órával. Nem téged ajándékoznak meg az órával, hanem téged ajándékoznak el, téged ajánlanak fel az óra születésnapjára.

Julio Cortazar: Az összefüggő parkok. -- Elbeszélések, Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, 1983



2017. augusztus 16.

Ha elhiszitek, hogy be lehet biflázni azt, ami igazán fontos az életben, el fogtok tévedni.

Ha elhiszitek, hogy be lehet biflázni azt, ami igazán fontos az életben, el fogtok tévedni.

"Az irodalom sokkal több, mint iskolai tananyag; és ha úgy néztek rá, mintha csak tananyag lenne, ha elhiszitek, hogy be lehet biflázni (magolni) azt, ami igazán fontos az életben, el fogtok tévedni." (7.o.)

Nényei Pál: Az irodalom visszavág 1. Tilos az Á Könyvek, Debrecen, 2015, 2016.



2017. május 22.

...majd sikerül holnap.

...majd sikerül holnap.

Arra ébredtem, hogy a szörny ott van a szobámban. Remegő kézzel tapogatóztam a sötétben, alig bírtam meggyújtani a lámpát. Zsebórám éjjel két órát mutatott. Előző este gyengélkedve feküdtem le, most betegen ébredtem. Úgy rémlett, az őszi éjszaka benyomja az ablaküveget, elárasztja szobámat, és én megfúlok benne, mint a tintában. Már nem voltam ura önmagamnak. (157.o.)

Bulgakov, Mihail: A Mester és Margarita, Bukarest, Kriterion, 1972



2017. május 07.

Mindennek értéke van, mert minden pótolhatatlan és kockázatos.

A halandók között mindennek értéke van, mert minden pótolhatatlan és kockázatos. Viszont a Halhatatlanok között minden cselekedet (és minden gondolat) visszhangja egy másiknak, mely a múltban azt megelőzte, látható kezdet nélkül, vagy hű jóslata azoknak, melyek majd a jövendőben fogják visszhangozni a szédületig. (98.o.) 

Jorge Luis Borges: A titokban végbement csoda



2017. április 12.

Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz...

Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz...

"József Attila, hidd el, hogy nagyon szeretlek, ezt még anyámtól örököltem, áldott jó asszony volt, látod, világra hozott. " (72.o.)



2017. március 21.

"...most készítem elő a következő tévedésemet."

"...most készítem elő a következő tévedésemet."

„Min dolgozik?” – kérdezték K. urat.

K. úr így válaszolt: “Sokat fáradozom, most készítem elő a következő tévedésemet.” (11.o.)



2017. március 15.

Bodor Pál (1930. július 8 – 2017. március 12.)

Bodor Pál (1930. július 8 – 2017. március 12.) A kék folt - ütések nyoma; fájdalom emléke; és kit nem ért ütés?

2017. március 06.

"A patkány nem gondolkozik; talán neki van igaza."

"A patkány nem gondolkozik; talán neki van igaza." Ilyen az élet, gondolom elégedetten. Egy kedves kéz simogat, babusgat, aztán akadályokat torlaszol elénk, végül mégis célhoz érünk, jutalmul kapunk egy kis kenyérhajat. Érdemes ezen gondolkozni? A patkány nem gondolkozik; talán neki van igaza. (131.o.)

2017. március 01.

"Szükség esetén mennyi mindent meg tud bocsátani magának az ember..."

"Szükség esetén mennyi mindent meg tud bocsátani magának az ember..." El se képzeled, szükség esetén mennyi mindent meg tud bocsátani magának az ember...(59.o.)

2017. február 28.

"Én véglegesen jó gyerekké változtam."

"Én véglegesen jó gyerekké változtam." Hirtelen létezni kezdett a jövő, mely valaki mássá fog változtatni engem, az a más énnek nevezi magát, s az mégsem én leszek. Hirtelen átéreztem minden elválást, megtagadást, hűtlenséget és a rám váró halált. ”Egy kanállal nagyapának...” (9.o.)

2017. február 20.

"Ami létezik, igenből és nemből áll össze."

"Ami létezik, igenből és nemből áll össze."

...az írásnak végső fokon a kifejezés a célja. Aztán, hogy abból megnevettetés vagy megríkatás sikeredik, az nem fontos. Fontos, hogy igaz-e. (9.o.)

 



2017. február 16.

"...a lényeg kimondatlan marad"

"...a lényeg kimondatlan marad"

Tudja, egy új nyelv megalkotásán fáradozom. […] Egy olyan nyelvről beszélek, mely végre kifejezi, amit mondani akarunk. Szavaink nincsenek összefüggésben a világ állapotával. […] Így valahányszor megpróbáljuk kifejezni, amit látunk, helytelen szavakat használunk, kifacsarjuk, eltorzítjuk, feje tetejére állítjuk, amit mondani akarunk. Totális zűrzavar. A szavak azonban képesek a változásra. (97.o.)

Auster, Paul: New York trilógia, Budapest, Európa Könyvkiadó, 2004



2017. február 03.

ANCSEL Éva: Bekezdések az emberről

ANCSEL Éva: Bekezdések az emberről

Ha az igazság nem is szokott győzni – vagy nagyon ritkán -, azért még minden igazságtalanságon fel kell háborodni, mert ha mindenki vállat von, nem áll meg lábán a világ. (12.o)

A testi sértésekről készíthető látlelet. Így az is megállapítható, hány napon belül gyógyulnak. De ki mondja meg egy szóról, egy hangsúlyról, egy vállvonogatásról vagy egy röhögésről, hogy meddig lehet utána életben maradni, s miféle belső vérzésekbe hal bele ilyenkor az ember? (20.o.)

Mielőtt megbocsájtasz, kérdezd meg magadtól: - „Ki vagyok én, hogy megbocsássak?!” (109.o)

ANCSEL Éva: Bekezdések az emberről, Budapest, Hibiszkusz Könyvkiadó, 1991



2017. február 01.

Mózes Attila: Árvízkor a folyók megkeresik régi medrüket

Mózes Attila: Árvízkor a folyók megkeresik régi medrüket

Mózes Attila 1952. ápr. 8 – 2017. jan. 31

Már végét járta a nagy, szűz havak ideje, de a tavaszelőből leharapó télutó még úgy vicsorgott, hogy a legszárazabb meteorológusnők is csak álmodoztak a kikeletről. A temérdek hó meglehetősen közel fehérlett a hullámszerűen érkezendő tavaszi melegek idejéhez, súlyosan, de takarodásra készen ült meg mindenütt. Ha ez a rengeteg hó egyszerre olvad el, mekkora árvíz lesz! (14.o.)



2017. január 30.

"Semmi se fehér, vagy fekete..."

"Semmi se fehér, vagy fekete..." Az öntudatlanságot három- vagy négyéves koromban hagytam abba, és néha hiányzik. (5.o.)

2017. január 27.

Ady Endre: Ila nemet mond in A hajnali táncosnő, Ady Endre: Két tanár úr in A hajnali táncosnő

Ady Endre: Ila nemet mond in A hajnali táncosnő, Ady Endre: Két tanár úr in A hajnali táncosnő

„Furcsán, először éreztem, hogy az élet nem egészen egyszerű mulatság. Éreztem, hogy az ember tizenhat éves korában kezd férfiú lenni, s nem lesz soha elég ideje, hogy igazán férfi legyen.” (Ady Endre: Ila nemet mond in A hajnali táncosnő, Budapest, Osiris, 2001, 30.)

 

„- Úgy vélem néha, hogy jó, szép áldott dolog beleszületni egy kicsi népbe. Az ember sokat szenved legalább, de meg sokat is kell hinnie. Jó ez, áldott ez. Több az életnek, mint egy meghízott, nagy népbe cseppenni, s észre se venni, mint élte ki magát az ember.” (Ady Endre: Két tanár úr in A hajnali táncosnő, Budapest, Osiris, 2001, 130.)



2017. január 26.

Ady Endre: A nacionalizmus alkonya in Élet – publicisztikai írások

Ady Endre: A nacionalizmus alkonya in Élet – publicisztikai írások

„Nem is kell, hogy Matuzsálem legyen valaki: megérhet egy gyönyörű földi dolgot, egy örvendetes elmúlást. Öregnek csúfolt, de egyre ifjodó Európánk lehesseget végre egy utálatos lidércet a melléről: a nacionalizmust. […] Aki ellensége a haladásnak, a jobbra törésnek, az emberi szellem feltétlen szabadságának, hazaáruló, ha örökösen nem tesz egyebet, mint a nemzeti himnuszt énekli. […] Mert a nacionalizmus arra jó mindenekfelett, hogy a vele megmámorosított tömeg ne vegye észre, mi hiányzik neki, s mihez van joga.” (Ady Endre: A nacionalizmus alkonya in Élet – publicisztikai írások, Nagyvárad, Literator Könyvkiadó, 1997, 118-119.)

 




© 2016 Ady Endre Líceum Nagyvárad