Gazdag programmal zárult a 10.D osztály 2108/2019-es tanéve. A festői szépségű Dunakanyart és környékét látogattuk meg, miközben egy kicsit felelevenítettük azt is, amit a reneszánsz és barokk művészetről ebben a tanévben tanultunk, hiszen a helyszínek bőségesen szolgáltak példával a magyarórákon hallottakra, illetve ki is egészítették azokat.

A gödöllői Grassalkovich-kastély, Ferenc József és Erzsébet királyné nászanjándékul kapott pihenő rezidenciája a maga barokk pompájával, a királyi lakosztályok eleganciájával, hatalmas kertjével bűvölt el. A rendkívül szakszerű idegenvezetés során pedig a királyi család és Sissi életének eddig kevésbé ismert epizódjairól is megtudhattunk egy-két érdekességet.

A nagy melegben kimerítő kastélylátogatás után másfajta élményt jelentett Szentendre, a Dunakanyar kapuja, falusi vagy mediterrán hangulatú utcácskáival, szerb alapítású ortodox és katolikus templomaival. A városka kellemes hangulatát a Duna-part, a kedves kisvendéglők, fagylaltozók, lankásan kanyargós, szűk utcácskák adják. A Várdombon lévő középkori alapítású katolikus plébániatemplomhoz például több lépcsőből álló utcácska vezetett fel. Szentendre a művészek kedvelt helye is, és múzeumok, galériák otthona. Pünkösdhétfő lévén, ezek a kirándulásunk napján zárva voltak.

A második kirándulói napunk első állomása Visegrád volt, ahol több látnivaló és élmény is várta a csapatot. A fellegvárról gyönyörű kilátás nyílt a Dunakanyarra, emellett a panoptikumban középkori királyi lakomák , bálok jeleneteinek viaszfiguráit (az I. visegrádi királytalálkozó szereplőit) és tárgyait csodálhattuk meg. Ezen kívül középkori fegyver-és címergyűjteményt, vadász-és halászjeleneteket is láthattunk. A fellegvárból leereszkedve a bob-pályát is kipróbálhatták a vállalkozó kedvűek.

A visegrádi királyi palotába – melyet Mátyás emelt igazi reneszánsz palotává - már kissé fáradtan érkeztünk, de így is megcsodáltuk az árkádos reneszánsz díszudvart a Herkules-kúttal (melyből Mátyás idejében bor csorgott), a Corvin-címeres kályhákat, a középkori hálótermet és konyhát, a függőkertben pedig a középkorban is használt fűszer- és gyógynövényeket.

Bár utunk következő állomása Esztergom lett volna, időhiány miatt végül az esztergomi bazilikát a Duna szlovákiai oldaláról, Párkányból csodálhattuk meg. A látvány így is felemelő volt, hiszen teljes nagyságában tárult elénk Magyarország  legnagyobb temploma. Az Erzsébet királyné lányáról elnevezett Mária Valéria hídon pedig, mely 500 m hosszú és 12 m széles, érdekes volt keresztülbuszozni, hiszen a híd közepe országhatár is egyben. A főleg magyarok lakta Párkányban megkóstolhattuk a szlovákok nemzeti ételét, a sztrapacskát is, de a júniusi kánikulában jólesett a hűsítő fagylalt is.

Kellemesen eltöltött, egymás jobb megismerésére alkalmat adó két nap után érkeztünk aztán vissza Nagyváradra, hogy  a bizonyítványok kiosztása és az évzáró után elköszönjünk egymástól a nyári vakáció idejére.