Online létünk sokadik hetében jutottunk el arra a pillanatra, hogy dönteni kellett: folytatunk egy a tavalyi tanévben megkezdett, szívünknek kedves projektet, vagy a járvány miatt elfelejtjük, abbahagyjuk, feladjuk... De ha egyszer jó volt, érdekes volt, a gyerekek szerették, tanárok szintúgy, miért is akasztottuk volna fel a fogasra? Azért, mert a koronavírus köztünk jár?  Azért az élet még nem áll meg!

          A szervező csapattal együtt álmodtunk, gondolkodtunk, hogyan is lehetne ezt a  projektet  újraálmodni, áttenni az egészet az online térbe.

          Végül november 18-án az Adyra került a sor, hogy foglalkozást, angol nyelvű műhelyt tartson a Tanítóképző diákjainak, a Nagyváradi Egyetem angol szakos hallgatóival együttműködve. Mert ez is a projekt lényege. Kilenc nagyváradi iskola vesz rész a projektben, s tanév elején sorsolással dől el, melyik iskola tanára, melyik másik iskola diákjainak tart angol nyelvű foglalkozást. A szerencse úgy akarta, hogy a Tanítóképző tanárnője tartott foglalkozást a tavalyi 9.ADE-s angol csoportomnak, s most rám került a sor, hogy az egyetemistákkal együtt mi tartsunk foglalkozást a tanárnő diákjainak.

          A legnagyobb kihívás az volt, hogyan lehet átértelmezni, pótolni a múzeum ódon falainak hangulatát, a szobor szépségét, élettel átitatni, áthidalni teret és időt.

          Először egy kis zenés, táncos, energetizáló feladatra került sor, majd a szoborról készült kirakósszerű részletekből kellett kitalálni mit is ábrázolhat a szobor, ami nem volt más, mint Ion Jalea: Anya és gyermeke csodálatos kisplasztikája. A szobor leleplezése videó segítségével történt, majd angol altatódal hangolta rá a gyerekeket a szobor témájára, üzenetére. Együtt fedeztük fel, lépésről lépésre, és próbáltuk megfejteni, mi lehetett az az élethelyzet, amiről a szobor készült, miről álmodhatott a kisded, mire gondolhatott az édesanya, vagy éppen a diákok mit szeretnének változtatni a szobron.

           A foglalkozás végén a diákok kezükkel, illetve arckifejezésekkel kellett élő szobrot alkossanak és címet adjanak az alkotásnak.

          A gyerekek aktívan vettek részt a foglalkozáson, bátran mondtak véleményt. Olyan élmény volt, amit kár lett volna kihagyni!

Fazekas Csilla