"Naponta többször is megnézem a már szinte teljesen levetkőzött fát, amelynek levelei lehullott ruhaként gyűrődnek a lábánál. A fa vastag és hosszú törzse sima, mint egy emberi hát, váll, kar, fenék. A lombozat nagy része már lehullott, de az ágakon még sok makacs levél sárgásan zöldell, a lehullott és földön elterülő színes lepel lassan tovább színeződik, és szemérmetlenül csillámlik a vaskos és nyúlánk fa bőre."

Szávai Géza: Aletta bárkája, Bp, Pont Kiadó, 214.o.